Ez az a hely

Soproni költők versei

Zene: T. Horváth József

Versmondók:
Balogh Márton
Hanzséros Ágnes
Németh Éva
S. Kocsis Zoltán

Közreműködnek:
Gallai Péter - zongora, szintetizátorok
Fajkusz Attila - hegedű, ének
Péterdi Péter - zongora, szintetizátorok
Schneider Szilveszter - dobok, ütőhangszerek
Martos Virág, Kiss Norbert, Kutasi Heléna, Szakály Edina - ének, vokál
T. Horváth József - ének, akusztikus és elektromos gitárok

Borítóterv: Tranta Julianna

  1. Soproni toronyzene
  2. Kerék Imre: Sopron
  3. Bősze Balázs: Kiszámoló
  4. Tölgyesi Géza: A Nap felé
  5. Becht Rezső: Soproni tavasz
  6. Zsirai László: Ünnep
  7. Bősze Balázs: Túl az Óperencián
  8. Drescher J. Attila: Kapcsolatok
  9. Kövesi György: Szentgyörgyhegyen
  10. Jászberényi Sándor: Magad, magad
  11. Sarkady Sándor: Búcsú
  12. Kónya Lajos: Sopron
  13. Sarkady Sándor: Hazamegyek Kapuvárra
  14. Kunszery Gyula: Ikva
  15. Bugyi Sándor: Őszi estén
  16. Zentai László: Őszi seregély
  17. Bugyi Sándor: Októberi képeslapok
  18. Herbst Zoltán: Elmosta őszi eső
  19. Kerék Imre: Anakreoni
  20. Farkas Péter Antal: A halott rigó
  21. Locsmándi László: Dal
  22. Somogyváry Gyula: Soproni dal
  23. Surbán Zoltán: Minden a más helyén
  24. Both Balázs: Mechanizmus
  25. Huszár László: Ti tudjátok
  26. Kadosa Beatrix: Csak a mosoly kell
  27. Büki Attila: Szárnyasoltár
  28. Czethoffer Csaba: Mert kétezret írunk
  29. Soproni toronyzene

Hanzséros Ágnes, Németh Éva, S. Kocsis Zoltán, Balogh Márton, T. Horváth József

 

 

Ez az a hely...

Boltívek. Csipkés gót tornyok. Zegzugos utcák.
      Ódon, barna kapuk. Mustszagú pincehomály.
Tűztorony égbeszökő halványzöld fémkupolája.
      Szivárvány-ablak ó zsinagóga falán.
Várkerület: lőrés peremén fű halk neszezése.
      Márványtáblákra hinti porát az Idő.

(Részlet Kerék Imre: Sopron című verséből.)

 Sopron több ezeréves múltja olyan kulturális örökség, amelyből az itt élők jó értelemben vett lokálpatriotizmusa ered, olyan érték, amely meghatározza ros arculatát - Sopron szellemiségét még ma is a múltból gyökerező kultúra hatja át -, és egyben páratlan lehetőség arra, hogy a kortárs, soproni művészetre terelje a figyelmet. A napokban jelenik meg az a CD, amely nemcsak Sopron várossá nyilvánításának 725 éves jubileumának ünnepi kiadványa, de egyben keresztmetszete a múlt értékeit is felvonultató mai soproni irodalomnak.

T. Horváth József 14 évig volt a pécsi Szélkiáltó együttes tagja, majd 1995. óta önálló előadóként, zeneszerzőként népszerűsíti a magyar irodalmat, határainkon innen és túl. Kaland című  megzenésített gyermekverseket tartalmazó kazettája New York-ban harmadik helyezést ért el, idén jelent meg Weöres Sándor A csillagokban alszom című albuma, és a négy éve városunkba költözött szerzőnek nem kellett sok idő ahhoz, hogy megérintse Sopron kultúrája, költészete. Az első soproni verseket még 1999-ben az akkori színházigazgató, Mikó István felkérésére zenésítette meg, majd az egyre gyakoribbá váló költői estek, soproni fellépések, a költőkkel való személyes ismeretségek, kapcsolatok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy összegyűlt egy közel hatvan perces anyag. A CD-re kerülő költemények kiválogatásában nagy segítséget nyújtott Sarkady Sándor.

A 23 soproni költő verseit tartalmazó CD-t hallgatva, először -mintha egy ékszerdobozt nyitnánk ki-, a jól ismert Toronyzene hangjai csendülnek fel, majd Kerék Imre: Sopron című versét szavalja S. Kocsis Zoltán. Aztán következik a „beköszöntő”, Bősze Balázs: Kiszámoló című verse, melynek legényes dallamára majdhogynem táncra perdülhetnénk. A CD első negyedében a tavaszi hangulatú versek, és az évszakhoz is illő érzelmek, szerelmes versek kaptak helyet. Tölgyesi Géza: A Nap felé, Zsirai László: Ünnep és Drescher J. Attila: Kapcsolatok című versét Németh Éva adja elő, az elmondott versek között pedig egy-egy megzenésített költemény hallható; Becht Rezső: Soproni tavasz, Bősze Balázs: Túl az Óperencián és Kövesi György: Szentgyörgyhegyen. A szerelmes versek sorát Jászberényi Sándor Magad, magad című verse - Balogh Márton előadásában-, és a lírai megzenésítésű Búcsú Sarkady Sándortól zárja. Kónya Lajos: Sopron című versét Hanzséros Ágnes mondja el, majd a Laurus együttes koncertjein mindig nagy közönségsikert arató Sarkady Sándor vers, a Hazamegyek Kapuvárra hallható.

A CD második fele az őszi versekkel kezdődik, s míg Németh Éva kedves, játékos előadásmódjával a lemez elején hallható szerelmes versek nagyszerű tolmácsolója, Hanzséros Ágnes bársonyos-bús, érett hangján a szomorú, komor hangulatú őszi verseket szólaltatja meg: Kunszeri Gyula: Ikva, Zentai László: Őszi seregély, majd később Farkas Péter Antal: A halott rigó című költeményeket. Közben elhangzik Bugyi Sándor: Őszi estén című megzenésített verse, majd szintén Bugyi Sándortól az Októberi képeslapok. A szinte slágerszerűre sikeredett dalban külön említést érdemel a nagyszerű vokál: Kutasi Heléna és Szakály Edina a Juice együttes tagjai. A fiatalon elhunyt, rendkívül tehetséges Herbst Zoltán versét az Elmosta őszi eső címűt, S. Kocsis Zoltán adja elő megindítóan.

A lírai hangulat Kerék Imre: Anakreoni című versével folytatódik, amelyen a Laurus együttes tagjai: Martos Virág és Fajkusz Attila. is énekelnek. A Dal Locsmándi László szívszorító alkotása, T. Horváth egyik legkorábbi soproni versmegzenésítése. Somogyvári Gyula: Soproni dal című versét Németh Éva adja elő. A Minden a más helyén Surbán Zoltán kitűnő verse már „letesztelten” slágergyanús szerzemény, a nagyszerűen hangszerelt dalban remekeltek a meghívott előadók: a két lány és Kiss Norbert a Juiceból. Különleges zenei élményt tartogat Both Balázs: Mechanizmus című verse azok számára, akik fejhallgatón hallgatják meg, - miközben a fülünkbe cseng az egyáltalán nem kellemes, de a vers mondanivalóját szem előtt tartó zene -, a hangszerelésnek köszönhetően olyan érzésünk támad, mintha mi is fogaskerekek közé szorulva a mechanizmus részévé válnánk. Huszár László: Ti tudjátok; fricska versben, zenében a hivatali bürokráciáról. Kadosa Beatrix: Csak a mosoly kell című versét S. Kocsis Zoltán mondja el. Az utolsó megzenésített vers egy igazi gyöngyszem a CD-ről, Büki Attila képben megírt verse, a Szárnyasoltár Giczy János festőművész előtt tiszteleg. Talán ez az a dal, amelyben a szöveg, a zene, s a szemünk előtt megjelenő képek - Giczy János egyedülálló alkotásai -, együtt reprezentálják mindazt, amire mi soproniak mindannyian büszkék lehetünk: a soproni költészetet, a soproni képzőművészetet, zeneszerzőinket, előadóművészeinket.

Aztán becsukódik az ékszerdoboz, felcsendül újra az ismerős dallam: Fohner János Toronyzenéje, mintegy keretbe foglalva a 725 éves jubileumát ünneplő város legújabb kincsét.
Tranta Julianna

 

Ez az a hely: Soproni költők versei


    Becht Rezső, Bősze Balázs, Both Balázs, Bugyi Sándor, Büki Attila, Czethoffer Csaba, Drescher J. Attila, Farkas Péter Antal, Herbszt Zoltán, Huszár László, Jászberényi Sándor, Kadosa Beatrix, Kerék Imre, Kónya Lajos, Kövesi Gyula, Kunszery Gyula, Locsmándi László, Sarkady Sándor, Somogyváry Gyula, Surbán Zoltán, Tölgyesi Géza, Zentai László, Zsirai László versei

Szerkesztette: Sarkady Sándor, Tranta Julianna, T. Horváth József 
Prózai rendező: T. Horváth József 
Zenei rendező, hangmérnök: Péterdi Péter

    A CD hivatalos bemutatása 2002. december 8-án, a soproni Várkerület Galériában volt  a hagyományos Adventi tárlat kiállítás megnyitójával és a Soproni Füzetek 2002-es számának bemutatásával együtt. Nemcsak tisztelgés Sopron várossá nyilvánításának 725 éves ünnepére, de seregszemléje a múlt értékeit felvonultató mai soproni irodalomnak. 
    Valóban ez az a hely!    Szülőhely: az a hely, ahol születtünk szűkebb értelemben egy település, tágabb értelemben egy ország, a haza. 
    S mi még? Macskaköves utcák varázsa esti hópihék fényében, tovafutó tavaszi szellő a Lőverekben, lélegzetelfojtó hőség a Fő téren,  s halk esőcsepp a Festő-közben. 
    S mi még? Mindaz, ami láthatatlan. Századok, emberöltők történetének vérünkbe-lelkünkbe ívódó tartása, kultúrája, emberek, sorsok, valaha volt és soha meg nem születő dolgok. Genius loci! Megfog és nem ereszt. Ez Sopron, és a soproni ihletésű versek tárháza, illetőleg CD-je. 
    Akár úgy, hogy szellemiségében idekötődik, akár úgy, hogy alkotóiban idetartozik. 
    A zenélő képeskönyv lapjait a soproni Toronyzene dallamára nyitjuk ki. 
    Aztán következik Kerék Imre Sopron című verse. A mester-barát Tüskés Tibornak ajánlotta a háromfai születésű költő, akinek életében-értékrendjében is meghatározó ez a város: „s a város, létemet-összefogó.” 
    Bősze Balázs Kiszámolója az első megzenésített vers Fajkusz Attila, Schneider Szilárd, T. Horváth József tolmácsolásában. Bősze verse felfogható játéknak is, mint a neve, s újévi jókívánságnak is. 
 
    T. Horváth Józsefnek elévülhetetlen érdemei vannak ebben a fantasztikusan gazdag összeállítású, kivitelében is elegáns munkának: énekel, gitáron játszik, szerkesztette és rendezte. Tizennégy évig volt a pécsi Szélkiáltó együttes tagja, majd 1995. óta önálló előadóként, zeneszerzőként népszerűsíti a magyar irodalmat, határainkon innen és túl. 
    Idézet 1999-ből Selmeczi Pétertől a  Szélkiáltó együttes gálakoncertje után: "Külön szeretném megemlíteni Horváth Józsefet (gitár, ének), aki hosszú éveken át az együttes tagja volt, s akinek távozásával sokat veszített a zenekar. Amellett, hogy gitárosként virtuózabb, mint a többiek. Vokálja is szervesen illeszkedett a négytagú csapathoz. Énekhangja is szép, s nagyon kedves, szerény jelenség a színpadon”. 
    Aztán tavasz, s szerelemköszöntő versek következnek váltakoznak zenében, prózában egyként Tölgyesi Gézától, Zsirai Lászlótól. 
    Drescher J. Attila Kapcsolatok című verse gyönyörű tartalmában is. Játékosságában is felejthetetlenül mondja Németh Éva. Karcsúságot, könnyedtséget, titkokat és fényt rejt a hangja. 
    Jászberényi Sándor versét, fiatalos hetykeségét Balogh Márton idézi meg. 
    Bősze Balázs újabb verse (Túl az Óperencián) fényt, időtlenséget, varázst hoz a szavalt versek után. 
    Kövesi György imádott Szentgyörgyhegye mondanivalójában, megzenésítésében is telitalálat. Sarkady Sándor Búcsú című verse zárja le ezt a vidámabb, szerelemteljes szakaszt.

    Külön szeretném kiemelni itt a megzenésített versek közül Becht Rezsőt, a „lokálpatriótát európa –fokon”,akit kihagyni sem lehetett volna. 1939-ben vetette papírra a Soproni évszakok tájesszéjét. A szülőváros szépségét a tél, a tavasz, a nyár, ősz pompájában rajzolta meg.  Gondolom, a lemez tartalmi felépítésének ötletét is ez adta valahol. Itt, ennél a számnál „jönnek be a lányok”, a nagyszerű vokál: Kutasi Helén és Szakály Edina. 
    "Olyan nagyok, mint akinek husát / megtépték karvaly évek körmei, de enyhét s kedvét újra fölleli, / mert lelke kész, jóllehet lépte rest. / Sopron nekem a Pihenőkereszt. Kónya Lajos gordonkahangú szépségű verse csak a halott atyai jóbarátéhoz, Bechtéhez fogható. Ő írja róla: "Idekapcsolódott minden idegszálával, idevágyott hűséges természete minden melegével."
    Következik Kunszery Gyula verse: Ikva. "mert benned kis folyó-barátom / a sorsom bús folyóját látom".  Elmondani is irgalmatlanul nehéz versek. Verset mondani nemcsak szakmai tudással, de lelkileg is, belülről is tudni kell. Amikor Hanzséros Ágnes hangját hallgatom, mindig egy meleg, biztonságot nyújtó puha gyapjútakaró idéződik elém. 
    Kónyától kezdve szerkezetében is oldani kell. Előbb Sarkady Sándor vidám verse, majd Bugyi Sándor Őszi estéje teszi álomszerűvé, időntúli szépségűvé a komoly, őszi verseket. Úgy tűnik az ő versei egyenes megzenésítésre születtek. 
    Herbszt Zoltán. "Azért volt egész életében, barátságaiban, szerelmeiben olyan lángolóan nyugtalan, mert lelke legbelső zugába bele volt programozva: 22 évig élsz." Versét is csak S. Kocsis Zoltán mondhatta el. 
    Kerék Imre Anakreonija olyan jellemző, olyan költőre valló, hogy szinte látom a játékosan is folyton gondolkodó költőt kezében egy pohár vörösborral Heléna mellett. És ugyancsak külön említést érdemel Locsmándi László dala. Tüneményes, búsan igaz, olyan, mint maga a költő: "Egykori énem, majdani vénem, én meg középen."
    A soproniak számára örök értékű üzenetét rejtő szép verset, a Soproni dalt Somogyváry Gyulától Németh Éva mondja el. 1927-es a vers, a város 650 éves jubileumára szerezte a költő. 
    A szinte ismeretlen Surbán Zoltántól a Minden a más helyén című vers a Juice Tánc- és Nosztalgia zenekar tolmácsolásában: Kutasi Heléna, Szakály Edina, Kiss Norbert sláger is lehetne. 
    Aztán megint egy új blokk, egy más hangzás- és érzésvilág következik Both Balázzsal indítva. Huszár László verse megzenésítve olyan jól sikerült, mint Surbáné.  Aztán Büki Attila tiszteleg Giczy János előtt, majd végül Czethoffer Csaba verse a prózai részt: Mert kétezret írunk. 
    Végére értünk az álomszép utazásnak, még felcsendül újra a toronyzene hangja, mely múltunkat kapcsolja össze jelenünkkel. Köszönet a CD minden közreműködéjének! 
Érdemes lenne országos megismertetésre is!
Csiszár Ágnes

Megrendelés


Letölthető zenék (részletek)