Weöres Sándor: A csillagokban alszom

Kulka János, Szvorák Kati, T. Horváth József

Közreműködnek:
Gallai Péter - billentyűs hangszerek
Köves Miklós - percussion
Péterdi Péter - billentyűs hangszerek
Schneider Szilveszter - percussion
Virágh Tibor - percussion
T. Horváth József - akusztikus és elektromos gitárok

Borítóterv: Tranta Julianna

 

  1. Bohóc
  2. Tűzben fa parazsa
  3. Emlék
  4. Rövid dal
  5. Altatódal
  6. Madarat lőttem
  7. Ha vihar jő a magasból
  8. A szárazföldi óceán
  9. Alsó végen, felső végen
  10. Kamaszkor
  11. Szállni, szállni
  12. Lányszem
  13. Kisvárosi villasor
  14. Kecskeméti piacon
  15. Szántottam…
  16. Tündérszerelem
  17. Xenia
  18. Lied
  19. Felebarátom mondd
  20. Song
  21. Most, mikor ezt írom
  22. Csöndes a város…
  23. Esős éjszaka
  24. A versről (A teljesség felé)
  25. Puha, forró hangok
  26. Összekevert újságcikkek
  27. Dzsessz
  28. Az ég-sapkájú ember
  29. Őszi séta
  30. Hatvanhat
  31. Kockajáték
  32. Döbbenet

 

A csillagokban alszom cd-ről

A zenehallgatásnak többféle módja van, lehet passzívan, munka vagy utazás közben, és lehet – minden külső tényezőt kikapcsolva – aktívan zenét hallgatni fülünkön egy fejhallgatóval. Weöres Sándor A csillagokban alszom című CD – jét csak így érdemes.

Többéves készülődés előzte meg T. Horváth József napokban megjelent CD- jét, amelynek anyagát a 20. századi magyar irodalom költő zsenijének műveiből válogatta, és zenésítette meg. A közel hatvan perces lemez nemcsak azért kínál tartalmas hallgatnivalót, mert a 22 igényesen megzenésített és hangszerelt versen kívül a korongon helyet kapott 16 költemény, írás is, ez utóbbiakat Kulka János színművész adja elő, Solténszky Tibor prózai rendezésében, hanem, mert a gondos szerkesztésnek köszönhetően zenehallgatás közben egy életrajzi tükör tárul a hallgató elé, új megvilágításba helyezve korunk irodalmának e kiemelkedő alakját.

A lírai hangú gyermekkori visszaemlékezések Emlék, Rövid dal, és a CD egyik gyöngyszeme az Altatódal Szvorák Kati tiszta, csengő hangú előadásában, a megrázó erejű rövid írás: a Madarat lőttem, mind a gyermekkor hangulatát idézik a felnőttkorban is lidércként kísértő emlékekkel együtt. A CD első negyedében hallható a Ha vihar jő a magasból… című költemény az eredeti változatában: Falu végén van a házunk, / a bozótból ki se látszik, / de az angyal, ha leröppen, / küszöbünkön vacsorázik., bizonyára sokan – akik például a Bóbita című gyermekkönyvből olvasták a verset – az akkori kor cenzúrázott változatát ismerik: …de a cinke, ha leröppen…  Majd a „ rendkívüli műveltségű, mégis elsősorban gyermeki lény” költő – így jellemezték barátai, ismerősei - a kamaszkort, a szerelmet, az ifjúvá válást, a házasságot megidéző versei következnek: Kamaszkor, Szállni, szállni, Lányszem, és a Kisvárosi villasor, melyről azt gyanítom, hogy soproni kötődése lehet. A vers néhány évvel a soproni érettségi után született és a Dunántúli képek között szerepel. És miközben eljutunk a felnőtt-, majd az öregkorig, betekinthetünk a vers készítésének különleges lelkiállapotaiba: „Most mikor ezt írom, szeretném, ha az olvasó beleláthatna abba a lelkiállapotba, mikor írásom készül. Meglehetősen szürke és egyhangú lelkiállapot, mégse tudom megmutatni; a csillagos ég tompa fénye, vagy a hullámok ringása hasonló.” , útmutatást kapunk az értő versolvasáshoz: „Olvass verseket oly nyelven is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.” A versről című írást a Puha, forró hangok reprezentálják, majd a játékos Összekevert újságcikkek után egy „ giccsnek” szánt alkotás a Dzsessz következik, amelyről Weöres Sándor 1933 – ban ezt írta Babitsnak: „ Azonkívül egy „giccs” műfajt akarok csinálni, amiben a sláger-romantikát és dzsessz-ritmust próbálom megnemesíteni, kicsit nagyképűen uccasarat mímelni a templomtoronygombján és ilymódon a sarat fölcsalogatni: mire fölér, már nem sár lesz, hanem föld. Egy ilyen giccstöredékem: „ Hol a dzsessz-muri lesz, - oda fut a dressz meg a fez,…”

A lírai hangú versek, az értelmetlen szavak hangszín-asszociációja, a vidám, a játékos, és szürrealista kompozíciók, a filozofikus tartalmú versek, mint például Az égsapkájú ember után a CD befejező része a számvetés, az élettől búcsúzó költő merengése, visszatekintése. Megrázó erejű vallomások ezek: „Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék. / Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. / Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.”, majd a Döbbenet, az Éj és virradat, A sodró köpönyeg nyomában, vagy a Boleró sorai: „… mind ballagunk / mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, / ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.” Az utolsó versben immár kívülről, a halálon túlról szemléli önmagát a költő:

                                                    Ócska sírversek
                                                   (Itt nyugszik W.)

Mántikáténi kátá… Már arcod esőben elolvad,
    hűs földben kisimúl csöngei boglya-hajad.
 Mit bánod már, hogy sohasem szívleltek a lányok,
    tündér sem szeretett, messze szaladt valahány,
Hogyha facér lépted vígan kocogott a sikátor
    macskafejes kövein: gilkili-gilkili-gunn-
Téged az istenek is tréfájuk végire szántak,
    könnyű falat voltál mindig a föld kerekén.
Frászkarikán szánkáz kutyafarka varangyos a banda
    híj csóré héláh! Béke legyen porodon!

A 20. századi magyar irodalom legradikálisabb költőegyénisége a jövő év júniusában lenne 90 éves. A csillagokban alszom CD méltó megemlékezés Weöres Sándor születésének 90 éves jubileuma alkalmából, erre garancia a három előadó: Kulka János, Szvorák Kati, és T. Horváth József, a zenei rendező: Péterdi Péter, és a közreműködők: Gallai Péter, Köves Miklós, Virágh Tibor és a kiváló soproni percussionista: Schneider Szilveszter. A CD megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.


Megrendelés


Letölthető zenék (részletek)