Jöttem az úton,
mely messze-messze
minden hű embert
elvezetne –
egyforma módon –
úgy reggelente,
ahogyan késő
estelente.
Nem jöttem mással,
mint szép szavakkal
málházott szürke szamarakkal,
s egy dal kísért csak
fáradhatatlan
szívemből szólva
lankadatlan.
Egyetlen dal,
mi a tengermélyben
éppen úgy szól,
mint hegyvidéken.
Egyetlen dal,
mit szelíd bilincsben
örökké fogva
tart az Isten.
Szeretet viszi
a lépteimben,
áramoltatja
génjeimben,
énekelteti
víg végtelenben,
érzékelteti
életemben.
Ehhez a dalhoz
nem kell már szótár,
mert a jó szóért
önként jótáll.
Hinni kell csupán
a gondolatban, hogy ez a dallam
halhatatlan.
Egyetlen dalban
az élet éke,
lehetőségek
menedéke,
kimondhatatlan
ösztönössége.
Egyetlen dal van
csak: a béke.
