Edvárd király, angol király
A mázsálóra lép:
“Hadd látom” – úgymond – “hány kilót
Mutat e büszke gép?”
“Hadd látom” – úgymond -, “hogy a súly,
Az istenadta súly,
Még száz kilón fölül van-é,
Vagy százon már alul?
Tavaly még Velsznek hercege
S százkét kiló valék,
Azóta híztam, fogytam-e?
Tudja e gép s az ég!”
Körötte néma áhitat,
Csöndben figyel a nép,
S Edvárd király, angol király
A mázsálóra lép.
Három pennyt fölül bedob
S a gépnek szétnyíló
Lapján e szám olvasható:
“106 nehéz kiló.”
S Edvárd király, angol király
Kevélyen szertenéz:
„Van-e még egy uralkodó,
Ki mint én, oly nehéz?”
S a nép, az istenadta nép
Lelkesen mondja rá:
“Edvárd király, nehéz király,
Hip, hip, hurráh, hurráh!”
Vilmában több lehet a báj,
Vilmosban több az ész,
Lipótnál – hosszabb a szakáll,
De egy sem oly nehéz!
Ferenc József bölcsebb lehet,
Loubet revanche-ra kész,
A pápa jobb katholikus,
De egy sem oly nehéz!
És Ferdinandban több az orr,
A cárban több a méz,
A szultánnak több neje van,
De egy sem oly nehéz!
Nikita jobb drámákat ír,
Sándor, mint férfi nagy,
De a legeslegnehezebb
Edvárd király, te vagy!
Van nehezebb halandó is,
Kit földünk nyögve hord,
De egy király sincs ily nehéz,
Ez nagyszerű rekord!
Edvárd király, angol király
Vigyázz aggódva, hogy
Százhat kilód épen viseld
És egy kilót se fogyj!
Nőjön kilóid száma még
Soká, nagyon soká,
Edvárd király, nehéz király,
Hip, hip, hurráh, hurráh!
S Edvárd király beszélni kezd,
A hangja meghatott:
“Hiven megőrzöm a kilót,
Meg mind a százhatot!
Százhat kilóm remélem új
Kilót bimbózva hajt –
S az új kilókat ágyúszó
Fogja jelezni majd!
Százhét lövés, száznyolc lövés –
Hogy kicsinyek, nagyok,
Hadd tudják mindig pontosan,
Hogy hány kiló vagyok.
S mint hajdan ugyanily nevű
Ősöm csinálta ezt:
Felköttetem a lordmajort,
Ha súlyom fogyni kezd!”
S Edvárd király, angol király
A mérlegről lelép,
Körötte csend, amerre ment,
Csak halkan súg a nép.
Csak halkan súg s a suttogás
Büszke morajba vész:
“Volt már királyunk nagy, dicső,
De soha ily nehéz!”
